Az Északi Áramlat 2 körüli dráma látszólag sosem ér véget. A projektben résztvevő felek rendkívüli mértékben gyanakodnak egymásra, és most már inkább politikai, mintsem kereskedelmi problémák vannak. Az EU bizton állítja, hogy Oroszország politikai fegyverként használja a földgázt, és a Kremlből valóban sokszor megfenyegették már az eurózónát a gázszállítmány leállításának lehetőségével, az uniós országok pedig nehezen tudnák túlélni a téli hideget. Ezek a fenyegetések akkor jelennek meg, amikor az EU nem ért egyet Moszkvával. Az EU tehát úgy gondolja, hogy Oroszország összekeveri a politikát és a gazdasági partnerséget.

Az eurózóna katasztrofális földgáz-helyzetének tudatában Oroszország saját érdekei betartatására használja az Északi Áramlat 2-t. Mivel a két ország közti kapcsolat meglehetősen feszült, nem meglepő, hogy nem tudnak egyetérteni a már szeptemberben elkészült vezeték üzembehelyezéséről. Az építési engedélyek megszerzésekor a Kreml többször is megígérte, hogy teljesíteni fogja fölgáz-szállítási kötelezettségét, de minél közelebb ért a vezeték befejezésének időpontja, annál gyakrabban zártak el más vezetékeket. Az állami tulajdonban lévő orosz gázszállító vállalatok látszólag arra késztetik Európát, hogy minél hamarabb helyezzék üzembe az Északi Áramlat 2-t. Az oroszoknak eközben minden okuk megvan a keserűségre, mivel hiába halasztották el az üzembehelyezést hat hónappal, a németek váltig állítják, hogy ez pusztán a bürokrácia miatt van.

Alexander Graf Lambsdorff, a Német Szabaddemokrata Párt parlamenti frakciójának alelnöke már nyíltan kimondta, hogy még ha meg is kapja a szabályozó hatóságok engedélyét, az Északi Áramlat 2-t jövő szeptember előtt nem kötik rá a gázhálózatra. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint a vezeték mögötti vállalat „együttműködik a szabályozó hatóságokkal, és minden követelményt teljesít. Csak türelemre van szükség. Ez technikai, bürokráciai és jogi munka, ami gyakran elhúzódik, így türelmesnek kell lennünk.”